| Message | Sziveim, a helyzet az, hogy a körlevélrendszer behalt, és bár hiába is vártam reagát a kétpercesemre, nem kaptam, pedig jól esett volna, ezért én most írok a Viktornak, mert nyilván azért írt, mert szüksége van arra, hogy foglalkozzanak vele. És ugye mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy itt vagyunk egymásnak ilyen esetekre!(?)
Szóval drága Viktor! Elég drámai alkat vagy és lánglelkű életkorod sem segít neked a dolgok feldolgozásában. (Személyesen jobb lenne.) Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy vége, bár ha valóban szeretitek egymást, akkor nincs igazán vége, csak az első résznek. A Pécsre költözést még gondold meg, de addig még rengeteg idő van, és bármi lehet, talán még jó is kisülhet a dologból. Te csak hallgass a szívedre, de kérlek engedj némi teret az eszednek is. Valóban őt akarod, vagy csak az elhagyottak bulldogharapásával kapaszkodsz a veszett fejszébe? (Mellesleg nem lehet, hogy túl sokat nyafogtál és Evelin nem akart kínozni, ezért vetett véget a kínlódásnak? Nem az örömöt láttad, hogy beszélhetsz vele és van neked valahol messze, hanem a hiányán keseregtél?) Röviden ennyi. Soxor csókollak, ölellek és bármi van, veled vagyok.
Mindenki mást is ölelek-csókolok. Velem minden rendben (ha nyerek a lottón, akkor pláne) - szombaton csepelre költözöm. Egy kisebb lakásba. Úgyhogy dobálom ki a múltam.  |