| Message | Voltam állásinterjún. Először nem találtam oda. A Moszkva tér viszonylag hamar megvolt, szó se róla, de a 11-et sehol sem leltem. Kavilláztam a rohadt nagy tér közepétől a szélrózsa minden irányába, mire találtam olyan táblát, amely egyáltalán megemlíti, h Moszkva tér. A 11 alatt egy panel bejárata volt, Székely, akit keresnem kellett volna, sehol. Csöngetgettem próba-cseresznye, aztán bepánikoltam, jól elkéstem, telefonálgattam, mire rájöttem, h ha kicsit tovább megyek, a sarkon túl IS 11 van még. Mentségemre legyen mondva, sztem ez nem az én logikám hiányát támasztja alá. No, benyomulok az objektumba, kedves arccal érdeklődöm, hogy ha diákmunkát vállalnék, merre tehetném meg, irányítgatnak jobbra-balra, mire egy festékkel alig borított hölgy megesküszik az életére, hogy a tárgyalóba kell mennem. Bemegyek a tárgyalóba. Namost. Én nagy naivan azt hittem, h ha nekem Székelyt kell találnom, akkor majd a tárgyalóban Székely egy nagy asztal, illetve entellektüell szemüveg mögül fog rám pislogni, kezeit értelmiségi rombuszba rendezi, megkér, hogy foglaljak helyet vele szemben, és megkezdi módszeres felvételiztetésemet. Nem így történt. |